Nehezebb mezítláb csoszogni a betonon, mint elfutni cipőben azon.

És mennyire is érzem, hogy ez a fa, ami kinőtt mellém jó helyre került. Jó helyre ültették, gyökereink lassan egybefonódtak és elválaszthatatlanná nőtték ki magukat.

Igazán nagyképűség azt mondani, az irodalom ismerése nem cél, csak írni tudása.

"Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő."

(1Móz 1, 2)

Rajtad kívül semmi más nem érdekel, senki másra nem hallgatok, senki más úgy nem szeret, mint Te, senki mást nem szeretek úgy, mint Téged! Fél éve az enyém vagy:)

Im Gedränge erschien ein Junge, sagte sie. Dahin war er gleich, wie die andere menschen sind. Nicht mehr bin ich die Ameise auf dem Grund, ich bin schon der Vogel im Himmel!

A tengerparton mászkáltam, keresgéltem magamnak egy kis házat, de nem találtam megfelelőt. Az egyik túl kicsi volt, a másik meg akkora hogy ha belemásztam, nem láttam a végét. Egy nap tavasszal megláttam egy szép kis csigaházat. Bekopogtam, de egy másik ráklány lakott benne egyedül. Az a csigaház volt a legszebb a parton és benne a lány. Első látásra megszerettem mind a kettőjüket. Először csak nézegettem, körbejártam, ámuldoztam. Aztán vettem a bátorságot és bekopogtam. Bebocsátást nyertem meglepetésemre. Azóta már leköltöztünk a tenger fenekére és együtt úszkálunk lent, a Boldogság-tenger fenekén.

Lassú, erőltetett menetben haladt felfele az erdő egyetlen útján a karaván. Jobbról és balról egyaránt kezdtek fogyatkozni a házak, a civilizáció hanyatlani látszott. Múltak a percek, lihegtek a lovak, de az ostorokkal csapkodó kocsisok félelemmel tele csak hajcsárolták őket. A távolban a növényzet kimúló félben tündökölt, hatalmas pusztához ért a nép. Nem lehetett látni mást, csak homokot, egy hatalmas szélkereket és egy kőházat, mely ablakából egy szakadt függöny libegett. Csak a lebbenés hallatszott, a szellő aljasan az arcukba tolta a homokot és a fájdalmat, az egyedüllétet. Itt érezhették magukat csak igazán egyedinek, de nem igazán egyedül. Tu-kán seregét csak továbbmenetelésre intette fel, fel a hegyekbe. Kóbor kutyák nyüszítettek mellettük, míg viharokon keresztül a csúcsra értek, csak hogy lássák a holdtöltét onnan fentről. Ők sem menekülhettek meg a lavinától, mint senki sem. Zümmögő állatok támadták meg őket Zeljopolje-n a hegytetőn, hiába néztek vissza az utat már csak összeszűkülni látták, ahogy bekebelezi az erdő ereje. Csapdába estek és érezték, itt vesznek el a népek, a csúcs lett a teteje mindennek, az alja az életüknek. Céljuk meghiúsulni látszott, még ha mindent megtettek is, hogy menekülni tudjanak. Eldobták vagyonuk, nevüket, életük, de azt elvették az álnok fullánkos barátaik, kiket lenéztek eddig. Ráeszméltek, ez volt életük hibája.

There are times,

you don't know, what to live for,
you don't understand, what to suffer from,
you don't love to speak, just ...

És ők nem azt fogják mondani, hogy ó szegény, hanem hogy ő mi közülünk volt való!

Te vagy a napfény, este az álmom,
felkelni is csak azért, mert az álom valóság, szeretlek!

A kicsit a nagy kopasz késsel bántja, a hasán szúrja, a kicsi felébred álmából és látja a forradást a hasán...

Nem veheti el tőlem senki, ha próbálkozik is, eltemetem.

Szerelmes vagyok csupán ennyi.

Álmaimban a jövőt látom más szemmel...Cintányérok után merültem le a Balatonban a hat méteres narancssárga vízben.

Álmodtam egy Gödöllőt a Balaton mellé, ahol még az emberek is ugyanazok voltak, csak a színek voltak mások.

Testvérháborúk és kutyák martaléka,
ez lennék én,
ugrálok minél és minél magasabbra.

De mégis elérik fogukkal rongyaim,
vérem folyik,
életben maradok? Nincsenek gondjaim.

Travelling between vagons was like a funny trip!

A huzat egyszerre két ajtót is becsapott, összehangolt precíz munkával. Azt is hihetted volna, hogy két ember egyszerre működött közre. De ez nem így van. A természet ereje félően csapott le a magában boldog, végre örömöt látó kisgyerekben. Ő csak ült a szobájában reménykedve abban, még aznap feltöltheti magát szeretettel, de óhaja megbotorkálni látszott. Becsapódtak az ajtók és ő megijedt. De a másnapi örömök mégis jókedvvel töltötték el...

Már merem azt mondani, hogy ...

Amiről nem tud az ember az nem fáj, de én mégis tudni akarom mi az, amit nem tudtam és nem tudhatok!

Step by step

Mindig egy lépéssel előre szeretnék járni a dolgoknak, hogy ne érjen meglepetés és hogy célhoz érjek♥!

Földre ültetett néhány dolog, de a kérdés az, fel tudok-e állni, vagy fel tudnak-e húzni...

Vannak árvizek, melyek képeset hídakat megmozgatni, vagy elmosni. Vannak olyan hidak, amik ellenállnának nagy örvényeknek is. Én egy ilyen híd vagyok.......

A macskák téli éjszakákon a sötétben a télikonyha ablakában ülve érzik az odavágyódást. Hogy tartozzanak valakikhez, de soha nem engedik be őket... "nos vannak, kik csak macskák..."

Térdig a homokban.

The weather being fine, we went hiking in the forest, where big 4WD cars and sailboat were swimming in the sand. I realised, I had known one of the chauffeur and it make me happy but the others said we were standing on the wrong road. They headed there suddenly. We escaped, we're scrared.

Dreamz.

Reggeli ébredéskor nem mindig emlékszel, mi is történt azalatt az idő alatt, mikor szemeid csukva voltak. Van, mikor megpillantasz valamit és beugrik mi is történt az éjjel, de ez milyen véletlen...
Mielőtt elaludtál volna láttad azt a dolgot és azért álmodtál róla, vagy azért emlékszel úgy, mintha álmodtál volna róla, mert szerettél volna és nem is szerepelt éjjeli színjátékoban?

Ez az utolsó gyereknapom, szomorú vasárnap.

Ha becsavarok, becsavarnak, becsavarom a villanykörtét, a fejem felett világít, világot, világhit.

Én vagyok a szőke herceg fehér biciklin, csak kár, hogy fekete az enyém.

Reállátás? Realitás?

Nem tudom, nem érzem valamikor, hogy az álmaim álmok-e, vagy múltbéli események.

Egy perces történet

-Az emberek általában csak a szemükig látnak, nem néznek le, sem fel, csak ha azt a szükség megkívánja. A plafont pedig pláne nem nézegeti csak úgy ok nélkül.-

Egy házaspár szerett volna vásárolni egy negyedik emeleti lakást, mivel felettük akkor nem lettek volna szomszédok, ők uralták volna a legfelső emeletet. Körbe is tekintgettek az ingatlanpiacon és találtak is egy nekik megfelelőt. Felhívták a hirdetésben álló telefonszámot és megbeszéltek egy időpontot a tulajdonossal.
Azon a kedden, mikor elérkezett a nagy nap, a beköltözés kérdését megoldó vizit ideje, kocsiba ült a nő és a férfi és elindultak vidékre. Fél óra sem telt bele és már csöngethettek is az ajtón. A tulajdonos készségesen várta őket, nagy mosollyal bebocsátásra biztosította őket. Körbejárták a lakást, benéztek minden zugba, még az erkélyre is kimentek megtekinteni a kilátást. A nő észrevett a plafonon egy szám sorozatot, de nem szólt egy szót sem.
Megvesszük -mondta-.
Másnap már be is költözhettek, és mivel nem volt sok holmijuk, estére készen is voltak mindennel. Mikor már a férj lefeküdt aludni a költözés fáradalmai következtében, a nő egy lámpással a kezében próbálta megfejteni a számok titkát. Mondogatta magában, hátha rájön mi lehet az, de csak nem akart neki sikerülni.
Feledésbe is merült, míg egy nap a bankba hívta a kötelesség, át szeretett volna valamennyi pénzt utalni egy számlára. A számlaszám, amire az összeg került volna nagyon ismerősnek tűnt neki. Az első három számjegy megegyezett a plafonon lévővel. Csapot-papot otthagyva szaladt haza és írta le a papírra a felrajzolt számokat. Ezernyi kérdés merült fel benne, vajon miért lehet egy számlaszám felírva oda, ahova senki nem nézne? Töprengett rajta, de nem jutott dűlőre.
Másnap átnézte a házat és egy szekrény mögé is benézett, ahova véletlenül egy csattja esett be és csodák-csodájára egy négyjegyű szám ékeskedett a tapétába vésve. Fel is skiccelte arra a bizonyos papírra és elindult a bankba. Ott az ügyintézőtől kért információt, mennyi pénz is van azon a számlán, azonban a banki dolgozó közbevágott.
-Egy dolgot meghagytak nekem, -mondta a dolgozó- át kell adnom egy levelet Önnek.
A nő meg sem tudott szólalni a meglepetéstől. Elvette a borítékot és olvasni kezdte.
A levélben ez állt:
"Csak tesztelni szerettem volna, mennyire is látnak az emberek a mindennapjaikon túlra."
A nő letette a pultra a papirost és dühösen a pénz iránt érdeklődött.
A dolgozó erre ezt felelte:
-Asszonyom rossz hírrel kell szolgálnom, a számlán lévő pénzt nem lehet kivenni, hiszen az egyforintost már kivonták a forgalomból...

'If you can't beat them, join them'

Crows

...


Iraq was the place to enjoy the silence,
but now the war means nothing else but violence,
citizens and victims will commit a suicide,
if never happens the solution, the cease-fire.
Rise up poors and do fight for rights!
look at the sky count your friends at night,
Make them affair of us - thinks Logan
the biggest Veteran Sergeant's slogan.
Innocents there's no hope for negotiation
they are crows, eat you up the whole civilization.


...

Ne vágj belém fejszét, vagy fűrészt cél nélkül, mert félig nem vágunk fát.
Ne feszegesd azt, megkarcolhat belül...
De én árnyékot tartok föléd, ha meleged van és lehullajtom levelem, hogy napsugár melegítsen.

A balkonról lehetett látni egy asszonyt, amint éppen csecsemőjét tolja a babakocsijával a forgalmas úton. Mellette másik gyermeke sétált, fütyörészve, fittyet hányva a körülötte zajló dolgokra. A nő látta a járdaszegélyt, de nem akarta felemelni a babakocsit és ezért inkább kikanyarodott vele az útra, intve kisfiának is, azonban ez lett a veszte a büszke nőnek. Egy lovaskocsi közeledett mögöttük, azonban nem hallották, mivel a piac nyüzsgése elnyomta azt. A ló megvadult a piaccal szemben lévő hanglemezboltból áradó opera zenéjétől és sebesen előre kezdett el vágtatni. A büszke nő és gyermekei a patkó csattanását hallhatták utoljára, amikor az útra csattant fejük...

Azért van ablakunk, hogy a Nap bevilágítson, vagy hogy kilássunk rajta?

Nem létező helyek és személyek kergetnek.

Egy tízemeletes ház tizenegyedik emeletén egy arc nélküli emberrel kerestem valamit az épp ráépülő tetőszerkezet havas deszkái között. Hideg szél fújt odafent, lenézve az utcára félelem és tériszony fogott el. Mikor előre tekintettem, az önkormányzati épületen Erzsébetváros neve tévesen leírva az Essébetváros feliratot viselte. Nem tudtam hirtelen hol vagyok, ijedten tekintettem körbe-körbe, mikor megláttam hirtelen a villamosmegállót. Eszembe jutott, hogy az üvegen rajta van az utca, ahol éppen megáll a villamos, azonban erre nem volt semmi írva.
Kis idő után tűnt csak fel, hogy nem hallok semmiféle hangot, csak a szél susogását. Lenéztem az utcára és láttam a tömegnyi embert ki-beszállni, de egyik sem ejtett ki egy hangot sem. Tovább kerestem a hófoltok között, mikor rájöttem az arctalan mit is akar igazából. Valami emlékfoszlány felcsillant az elmémben. Egy hullát akar elásni odafent. Mostmár világossá vált, miért vannak szemeteszsákok a deszkákon...


Egy Audi jobb első ülésén a székbe tapadva figyeltem az utcánk elsuhanó fáit és épületeit, miközben azon gondolkodtam merre lehet a nagymamám. Őrült sebességgel cikáztunk fel és alá, de nem leltük. Nem sokkal később rájöttem, nincs is mit keresni, hisz nincs is nagymamám...

Egyszer egy csiga meghívta magához egyik ismerősét, egy hangyalányt. Ő el is ment hozzá, vacsoráztak, boroztak. A hangyalány férje dühbe gurult, mikor nem találta otthon kedvesét, ezért elment megkeresni. Bekopogott a csigához, aki kidugta két kis szemét. A férj rákérdezett felesége hollétéről. A csiga mondta, hogy ott van nála, amire a férj mérgesen azt mondta, vissza akarja most kapni, mert ha nem, kirángatja mindkettőjüket.
-Hiszen ez az én házam és csak vendégségben van nálam- mondta a csiga.
A hangya átgondolta a dolgot és rájött, igaza van a csigának.

Kő, papír, olló

Betakarózhatsz vele, hogyha megfázol,

elvághatod a kezedet és ráfázol,

megütheted a bokádat, ha átgázolsz.

Nem is csalódtam benned, hisz tudtam, hogy ez lesz.
Az alma se sír, mikor eldobja a fája, mert tudja, hogy le kell esnie.
Én viszont haragszom a fára, mert megütöttem magam, és barna lettem.
Nem fognak megvenni a piacon, köszönöm szépen!

Egyetlen dologért élsz az életedben és ez az a pillanat, amikor a koporsófedő becsukódik. Mindenkivel előfordul, csak nem mindenkinek adatik meg a tisztességes utolsó nyugovó.
Természetes, hogy van, ki sír, ha meghalsz, tulajdonképpen nekik fáj az elmenetel, nem pedig Neked. Nem érzel semmit, miután kilélegezted hitvány kis lelked utolsó füsttel teli lélegzetét. Elsötétül minden, csak a kalapácsot hallani, amint éppen a szögeket veri be a legutolsó fekvőhelyedbe. De mi van akkor, ha látod, mikor Rád csukódik a fedél?
A szemeid nyitva és az utolsó pillanat, amit láthatsz az az, hogy a koporsófedő szépen lassan eltakar a külvilágtól. Ezalatt zokogó asszonyok, leszegett fejjel álló urak állnak körben, és észre sem veszik a fájdalomtól, hogy Te nagyon is életben vagy. Hallod amint éppen Istenért fohászkodnak könyörületért és az okát kérdezgetik Tőle, miért, ó Uram, miért?
Te pedig csak mosolyogsz. Mert tudod, az utolsó utad oda vezet, ahonnan minden elindult. Mint mindennek ennek is megvan a maga körforgása.
A tiszteletes elmondja utolsó, a gyászoló rokonok nevében írt könyörületeket és elbocsátó szép üzenete a beutalócédulád a föld alá. Lassan leeresztenek, miközben Te melegben és nyugalomban fekszel. Önző egy dolog ki nem kászálódni onnan, mégha lassan is, de legalább tudatni Velük, hogy" nem, nem még nem mentem el"...
De Te nem teszed, csak békességben pihengetsz, majd miután elmúlt a felhajtás körülötted, hónapok múlva, mikor már a virágok is elrothadtak feletted, Te felkelsz a szúnyókálásodból. Először csak kaparászod a fedelet, majd visszaalszol. Mikor már nagyon mennél, találkoznál régi ismerőseiddel, kilököd azt. Évek múlva is lehet ez, mikor már senkinek sem hiányzol és teljesen elfeledve, békességben létezhetsz újra. Nincsenek már ilyenkor problémáid, gondjaid, vagy bánataid.
Egy ködös hajnalban kikászálódsz az évek alatt elkorhadt ágyadból és kiásod magad. Kihúzod magad a mélyből fejfád segítségével és körülnézel. Fel is tűnik talán, mennyire is megszaporodtak körülötted a sírok. Úgy látod túl sokan próbálnak elmenekülni, vagy talán túl sokat próbáltak meg eltenni láb alól a fenti világból.
Lassan visszatér a látásod és látod a neveket körülötted. A legjobb barátod neve olvasható melletted egy márvány oszlopon, amit már benőtt a borostyán körbe-körbe. Megtörlöd könnyes szemed, majd átkopogsz a szomszéd sírba, ideje felkelni! Megváltoztál az évek alatt, szemeid beestek, megráncosodtál. Körbejársz a sírkertben, hátha felkelt még valaki és elindultok valamerre az éjszaka hátralévő részében...

Én labdáztam és Bodri csak nézett. .

Kettős álom

Megálmodtam, ahogyan az álmom még álmomban mesélem valakinek.
Rémisztő dolog.
Próbáltam csúszni lefele egy beton lejtőn, de nem ment. Miután erre rájöttem, gyalog indultam el lefelé. Egyszercsak látom, hogy egy kék, nagyteljesítményű motor közeledik felém egy nem megszokott módon. Az első kerekén, hátrafele egyensúlyozva közeledett felém iszonyatos sebességgel. Pár másodperc alatt felért a lejtő aljáról a perifériámba, ami körülbelül 150 méterre lehetett. A kerítésnek csapódtam a lökéshullámtól, miközben elugrottam előle. Halálfélelmem volt.
Visszanéztem és láttam elhaladni a motorost, aki miközben egyensúlyozott, nem számolt azzal, hogy egy rossz mozdulat és véget vethet életének. Ez is történt. Az út elkanyarodott és mivel háttal volt neki, nem láthatta, hogy merre van és ez okozhatta azt, hogy egy szegélyre ment rá, ami bedobta őt a bozótba. Odasiettem, de hasztalan voltam már ott... A védőfelszerelései se védhették meg a villanyoszlopnak fénysebességgel csapódó motorost. Kár volt háttal egyensúlyozni, nem láthatta, mi van mögötte...

A délelőttők és a reggelek átcsúsztak estére, a harmadik műszakra...

Relatív minden.

Egy földönkívüli rátekintett a Földünkre és észrevette, hogy az forog.
Megkérdezte a feleségét, miért forog?
-Biztosan azért, -felelte a felesége- mert lakói lábukkal forgatják, mint egy futópadot.
-De hiszen akkor egy irányba kellene menniük, csodálkozott rá Ybl, az egyszemű.
-Ó, hát egy irányba is mennek, csak térben nem...
-Lehet a talaj mozog alattuk, miközben ők egyenesen mennek.
-Talán; de most fejezzük be a reggelit.

A boldogság fogai

A boldogság fogai

A Fellegvárat ostromlom magamat féltve,

felhőlétrán mászom fel, egyedül az égbe,

Isten-hegy lábánál már a trónja tört félbe,

kapaszkodom felfele érzelemtől égve.

Cupido nyila érző szívemet lelőtte,

bolondító illatok csavarnak felőle,

feladtam én vágyaim, meghaltam előtte,

övé vagyok, nem menekülhetek előle.

Mennyek serege már említette nevemet,

besoroltak magukhoz? élő-halott tetemet,

énem a bánat komor arcába nevetett,

kaszával az boldogságot el nem temethet!

Szitakötő

Szitakötő

Felemésztek mindent,

Fekete bugyorból sajogtam reggelenként,

Porladoztam, lézengek én fekete szénként.

Fújdogálnak szelek,

Martalékuk kicsiny vagyona vitorlázik,

Egy mamutfenyő integet és vihorászik.

Beporzom virágod,

Megkötöm a mézedet is gyilkos kormommal,

Belemar szirmodba, kapaszkodom karmommal.

Közeledé árnyék,

Hajnal helyett sötét lepedőt vetnek szenek,

Takarózz be mélyen, reszketnek tőlem szelek.

Ellepek mindenütt,

Ártatlant és bűnöset, új világ a kéreg,

Isten se tenne ilyet, megváltást se kérek.

Ez nem az, ez valami sokkal több...

KÉT

brutális vers, holnap fent...

I curse the day my dream became my descent...

Ami mindenkinek van, az az árnyéka, mire ha rálép nem fáj az ágyéka...

keresheti magának mi is a játéka, ne legyen az önmaga, s annak a tájéka...

Ha a bili ki nem borul,
akkor lélekre tapasz szegeződik, mint valami légypapír. Az a légy épen nem repül el onnan, csak ha feltépik ...

Az ablakom alatt a nyár már lábát megvetette,
a napsütést a felhő fejem felől elvehette,
kipukkasztom a fekete felhőket mérgesen,
tetőt tartok magam fölé, ne essen rám mérge sem.

Árral szemben úszkálok és kapálódzom, keresem a mentőöveket, fadarabokat, belógó ágakat, de eddig mind eltört és csak tovább úsztam. Nem tudom milyen messze van a vízesés, de addig ki szeretnék kerülni a folyóból mindenféle örvény kikerülésével...

Indok nélkül nincs állítás.
Tény nélkül nincs megállapítás.

És ezek együttese a hazugság.

Digitalizált világ

Már a HÉV-sínek is túlterheltek,
buszokkal megteltek,
metró- és villamos szerelvények,
terhükkel érvényesülnek...
Az egyik a másikat segíti,
a BKV műveit vegyíti,
tömegek a partokon várnak,
karokat félve kitárnak,
miért e hűhó?
esőre hó...

Télvíznek idején a várakozások ideje is megnőtt, többet kell ácsorogni a HÉV-átjáróknál.
Ezen az éjjelen is így történt, délben. Kedvem lett volna egy ismerősöm meglátogatni a buszpályaudvaron, mielőtt annak busza kicsekkol. Vártam egy ideig, közben elnézegettem a buszokat, melyek az elakadt metró szerelvényeit a BKV-nak segítette tolni a síneken. Óráknak tűntek várakozásom percei. Nagy nehézséggel átjutottam a másik oldalra és csodálattal néztem szét, mindenfele emberek! A Sziget-fesztivál képei ugrottak be első pillantásra, több ezer ember furakodott a járatokhoz, mintha csak evakuáció lett volna. Nehézségek árán ismét sikerült eljutnom eredeti úticélomhoz, a szadai busz megállójához. Az ablakban egy visszatükröződésből látni véltem Szandi vélhető ottlétét. A következő képkockakor már az utasszékben találtam magam, mellette a helyi sportcentrum igazgatójával, aki éppen a híreket olvasta a Népszavában. A marker húzta a zsebem, azt akarta, hogy "használjam", de a túlzott tömeg ennek ellent mondott...
Elindult a busz. Nem sokat tétováztam, a Művelődési Háznál le is ugrottam róla, utazásom céltalan lett volna, ha tovább maradok rajta. Elindultam és teleportképességemnek köszönhetően egy parkban találtam magam, ami eredetileg nem is létezik, csak a képzeletemben... Korábban is jártam már ott körülbelül fél évvel ezelőtt. Falapokat láttam mindenütt a vasúti kövek között, melyek mintha egy formát alakítottak volna, csak valaki széttörte volna őket valamikor. Összeraktam őket munka árán és próbáltam őket elvinni teleporttal. Ez sikerült is. Célom az volt, hogy ezeket "bedigitalizáljam" egy programba. Valami félbeszakított és nem tudni ez megvalósult-e... Lehet, hogy csak beleképzeltem magam valaki elméjébe? Egy PC-játék tervezőjének agyába? Meglehet...

A bölcsek logikusan gondolkoznak, kik pedig nem azok, érzelmükön alapszik döntésük.

s.z.e.r.e.t.l.e.k.

...két hónapja az én kis csibém ^^

Leszűkültem.

Az ember egy ideig nyitott mindenre, azonban egy idő után leszűkül, kevesebb dolgot csinál, több figyelmet fontolva azokra. Leszűkültem én is, ennek több oka is van, jó és rossz egyaránt. A rosszat talán, aki ismer, tudja. A másik ok egy pozitív változás, melyet egy ember nyújtott nekem december 12-én legelőször. Azóta vagyok mosollyal telt, kivirágzott. Ő a kincsem, Ketcsu.
Egy személy hozhat változást ám bőven!
A tél is szerepet játszhat abban, hogy átalakultam medvévé, csak alszom és eszem napközben...
Vágyakozunk már a hajtásokra, melyek kibukkanhatnának már a föld mélyéből...

A csodás mező

Egy újabb álom, melynek megírásához csak mostanra jutottam ide.

Borkával mentünk fel a helyi HÉV megállóhoz, a palotakertihez, ami az álmomban a Szabadság tér megállóhely nevet viselte. Kerestük a lokál kocsmát, ugyanis annak a hátsó kijárata nyílt a titkos vasútvonalra, ami uticálunk volt.
Meg is találtuk. A hátsó bejárat után kutatva keresztülmentünk a kocsmán, láttunk sok ellentmondásos dolgot is... Megkérdeztük átmehetünk-e a sínekhez, amire nemlehes választ kaptunk, azonban mi mégis kimentünk. Felültünk a vonatra, amely elindult végtelen útjára...
Útközben láttuk a mezőt, amit feltételezéseim szerint célunk volt megnézni... Méteres varázsgombák szúrták ki szemeinket a gyönyörükkel... Narancssárga színük egyféle pompás légkört csaltak a szántóföldek unalmas és végtelen barázdáira... Nem volt megálló, csak nézhettük...

Nagyon lassan telik az idő...
Nagyon hiányzik:(

Kinek nem tetszik, az vesse hát a szememre, álljon elém, megölöm, jusson ez az eszedbe...

Vonzalom és kedvelés.
Szeretet és szerelem!

Vagonokra szakad a mosolykonvoj, ha elmegy :(

A stílus és a szint az,

mindenkiben megtalálható, csak másképp.

Egy stílust fel lehet venni, de az eredetihez születni kell.
A szintet bizonyos stílussal lehet elérni, és a legnagyobb kívánság az lenne, ha az olimpiai lángról gyújthatnám be a békepipát.<3

Az első

bejegyzésem is és az életemben is.
Mikor azt várom, hogy lássam és az öröm betöltése, mikor elérkezik a pillanat...
Szeretlek!♥