Egy perces történet

-Az emberek általában csak a szemükig látnak, nem néznek le, sem fel, csak ha azt a szükség megkívánja. A plafont pedig pláne nem nézegeti csak úgy ok nélkül.-

Egy házaspár szerett volna vásárolni egy negyedik emeleti lakást, mivel felettük akkor nem lettek volna szomszédok, ők uralták volna a legfelső emeletet. Körbe is tekintgettek az ingatlanpiacon és találtak is egy nekik megfelelőt. Felhívták a hirdetésben álló telefonszámot és megbeszéltek egy időpontot a tulajdonossal.
Azon a kedden, mikor elérkezett a nagy nap, a beköltözés kérdését megoldó vizit ideje, kocsiba ült a nő és a férfi és elindultak vidékre. Fél óra sem telt bele és már csöngethettek is az ajtón. A tulajdonos készségesen várta őket, nagy mosollyal bebocsátásra biztosította őket. Körbejárták a lakást, benéztek minden zugba, még az erkélyre is kimentek megtekinteni a kilátást. A nő észrevett a plafonon egy szám sorozatot, de nem szólt egy szót sem.
Megvesszük -mondta-.
Másnap már be is költözhettek, és mivel nem volt sok holmijuk, estére készen is voltak mindennel. Mikor már a férj lefeküdt aludni a költözés fáradalmai következtében, a nő egy lámpással a kezében próbálta megfejteni a számok titkát. Mondogatta magában, hátha rájön mi lehet az, de csak nem akart neki sikerülni.
Feledésbe is merült, míg egy nap a bankba hívta a kötelesség, át szeretett volna valamennyi pénzt utalni egy számlára. A számlaszám, amire az összeg került volna nagyon ismerősnek tűnt neki. Az első három számjegy megegyezett a plafonon lévővel. Csapot-papot otthagyva szaladt haza és írta le a papírra a felrajzolt számokat. Ezernyi kérdés merült fel benne, vajon miért lehet egy számlaszám felírva oda, ahova senki nem nézne? Töprengett rajta, de nem jutott dűlőre.
Másnap átnézte a házat és egy szekrény mögé is benézett, ahova véletlenül egy csattja esett be és csodák-csodájára egy négyjegyű szám ékeskedett a tapétába vésve. Fel is skiccelte arra a bizonyos papírra és elindult a bankba. Ott az ügyintézőtől kért információt, mennyi pénz is van azon a számlán, azonban a banki dolgozó közbevágott.
-Egy dolgot meghagytak nekem, -mondta a dolgozó- át kell adnom egy levelet Önnek.
A nő meg sem tudott szólalni a meglepetéstől. Elvette a borítékot és olvasni kezdte.
A levélben ez állt:
"Csak tesztelni szerettem volna, mennyire is látnak az emberek a mindennapjaikon túlra."
A nő letette a pultra a papirost és dühösen a pénz iránt érdeklődött.
A dolgozó erre ezt felelte:
-Asszonyom rossz hírrel kell szolgálnom, a számlán lévő pénzt nem lehet kivenni, hiszen az egyforintost már kivonták a forgalomból...