Ami mindenkinek van, az az árnyéka, mire ha rálép nem fáj az ágyéka...

keresheti magának mi is a játéka, ne legyen az önmaga, s annak a tájéka...

Ha a bili ki nem borul,
akkor lélekre tapasz szegeződik, mint valami légypapír. Az a légy épen nem repül el onnan, csak ha feltépik ...

Az ablakom alatt a nyár már lábát megvetette,
a napsütést a felhő fejem felől elvehette,
kipukkasztom a fekete felhőket mérgesen,
tetőt tartok magam fölé, ne essen rám mérge sem.

Árral szemben úszkálok és kapálódzom, keresem a mentőöveket, fadarabokat, belógó ágakat, de eddig mind eltört és csak tovább úsztam. Nem tudom milyen messze van a vízesés, de addig ki szeretnék kerülni a folyóból mindenféle örvény kikerülésével...

Indok nélkül nincs állítás.
Tény nélkül nincs megállapítás.

És ezek együttese a hazugság.

Digitalizált világ

Már a HÉV-sínek is túlterheltek,
buszokkal megteltek,
metró- és villamos szerelvények,
terhükkel érvényesülnek...
Az egyik a másikat segíti,
a BKV műveit vegyíti,
tömegek a partokon várnak,
karokat félve kitárnak,
miért e hűhó?
esőre hó...

Télvíznek idején a várakozások ideje is megnőtt, többet kell ácsorogni a HÉV-átjáróknál.
Ezen az éjjelen is így történt, délben. Kedvem lett volna egy ismerősöm meglátogatni a buszpályaudvaron, mielőtt annak busza kicsekkol. Vártam egy ideig, közben elnézegettem a buszokat, melyek az elakadt metró szerelvényeit a BKV-nak segítette tolni a síneken. Óráknak tűntek várakozásom percei. Nagy nehézséggel átjutottam a másik oldalra és csodálattal néztem szét, mindenfele emberek! A Sziget-fesztivál képei ugrottak be első pillantásra, több ezer ember furakodott a járatokhoz, mintha csak evakuáció lett volna. Nehézségek árán ismét sikerült eljutnom eredeti úticélomhoz, a szadai busz megállójához. Az ablakban egy visszatükröződésből látni véltem Szandi vélhető ottlétét. A következő képkockakor már az utasszékben találtam magam, mellette a helyi sportcentrum igazgatójával, aki éppen a híreket olvasta a Népszavában. A marker húzta a zsebem, azt akarta, hogy "használjam", de a túlzott tömeg ennek ellent mondott...
Elindult a busz. Nem sokat tétováztam, a Művelődési Háznál le is ugrottam róla, utazásom céltalan lett volna, ha tovább maradok rajta. Elindultam és teleportképességemnek köszönhetően egy parkban találtam magam, ami eredetileg nem is létezik, csak a képzeletemben... Korábban is jártam már ott körülbelül fél évvel ezelőtt. Falapokat láttam mindenütt a vasúti kövek között, melyek mintha egy formát alakítottak volna, csak valaki széttörte volna őket valamikor. Összeraktam őket munka árán és próbáltam őket elvinni teleporttal. Ez sikerült is. Célom az volt, hogy ezeket "bedigitalizáljam" egy programba. Valami félbeszakított és nem tudni ez megvalósult-e... Lehet, hogy csak beleképzeltem magam valaki elméjébe? Egy PC-játék tervezőjének agyába? Meglehet...

A bölcsek logikusan gondolkoznak, kik pedig nem azok, érzelmükön alapszik döntésük.

s.z.e.r.e.t.l.e.k.

...két hónapja az én kis csibém ^^

Leszűkültem.

Az ember egy ideig nyitott mindenre, azonban egy idő után leszűkül, kevesebb dolgot csinál, több figyelmet fontolva azokra. Leszűkültem én is, ennek több oka is van, jó és rossz egyaránt. A rosszat talán, aki ismer, tudja. A másik ok egy pozitív változás, melyet egy ember nyújtott nekem december 12-én legelőször. Azóta vagyok mosollyal telt, kivirágzott. Ő a kincsem, Ketcsu.
Egy személy hozhat változást ám bőven!
A tél is szerepet játszhat abban, hogy átalakultam medvévé, csak alszom és eszem napközben...
Vágyakozunk már a hajtásokra, melyek kibukkanhatnának már a föld mélyéből...