Az ablakom alatt a nyár már lábát megvetette,
a napsütést a felhő fejem felől elvehette,
kipukkasztom a fekete felhőket mérgesen,
tetőt tartok magam fölé, ne essen rám mérge sem.

Árral szemben úszkálok és kapálódzom, keresem a mentőöveket, fadarabokat, belógó ágakat, de eddig mind eltört és csak tovább úsztam. Nem tudom milyen messze van a vízesés, de addig ki szeretnék kerülni a folyóból mindenféle örvény kikerülésével...