A boldogság fogai
A Fellegvárat ostromlom magamat féltve,
felhőlétrán mászom fel, egyedül az égbe,
Isten-hegy lábánál már a trónja tört félbe,
kapaszkodom felfele érzelemtől égve.
Cupido nyila érző szívemet lelőtte,
bolondító illatok csavarnak felőle,
feladtam én vágyaim, meghaltam előtte,
övé vagyok, nem menekülhetek előle.
Mennyek serege már említette nevemet,
besoroltak magukhoz? élő-halott tetemet,
énem a bánat komor arcába nevetett,
kaszával az boldogságot el nem temethet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése