Két gomba beszélgetett az erdőben az élet nagy dolgairól egy szeles estén. Nem tudták akkor még, az eső, ami aznap fog esni, nem megszülni fogja őket, hanem gyökerestül kitépni a földből.


-Gondolkoztál már azon, hogy miért élünk, hiszen úgyis meghalunk?
-Ezzel csak fájdalmat okozunk másnak.
-Valóban végtelen az univerzum?
-Nincs végtelen, mindennek van vége.
-Mi van a halál után?
-Épp ezért alakult ki a vallás, hogy higyjünk valamiben.
-Ha a halál után van valami, akkor az élet előtt is kell lennie...
-Hova tűnik a lelked, ha a tested elpusztul?
-Talán egy másik testben születik újra.
-Tudományos tény, ha valaki meghal, abban a pillanatban a bolygónkon egy csecsemő akkor születik meg.
-Megoldatlan kérdések tömkelege őrjít néha meg.
-És senki nem tudja a választ...
-Vagyis nagyon sokan.
-Az összes halott, de ők nem tudnak nekünk már választ adni...
-Hiszel a "szellemekben"? Hiszel Istenben? Vagy csak kapaszkodsz valamibe?
-Nem lehet tudni, miben lehet hinni.
-Te normális vagy? Nem is arról beszélsz, amiről én.
-Azt, mi a normális nem lehet megszabni, csak azt, mi az átlagos.
-Igazad van.
-Ránk fognak lépni azok ott felettünk! Menjünk arrébb.
-De nem tudunk, mert mi csak gombák vagyunk.
-Ne becsülj le senkit, sosem, míg nem ismered.
-Gyere vissza!
-Gyere te is arrébb, mielőtt ezek a madarak rádszállnak és elkezdik csipegetni a kalapod.
-Én nem akarom hogy összeszabdalják a drága kalapom! Nem akarom, hogy rongyos legyen! -Nem számít, hogy nézel ki, addig míg belül ehető vagy.
-Megint igazad van. Mondd, hogy csinálod ezt?
-Tudod, csak annyi, hogy sokat gondolkozom. Az egész világnak az értelme mindig is homályban volt és most sincsen különb és próbálok rájönni a dolgok lényegére.
-Például arra, hogy miért élünk?
-Igen, ilyen dolgokon szeretek gondolkodni. Még senki sem tudott rájönni. Lehet nekem sikerülni fog.
-Én is rájöttem valamire, mégpedig arra kedves barátom, hogy csak egy spóra voltam tegnapig és most pedig milyen egyedi szép gomba vagyok.
-Csak egy spóra, de most pedig egy gomba, igen. Én értékeltelek volna spórakorodban is, de nem ismertelek akkor még.
-Most sem ismersz. És nem vagyok a barátod még.
-De igen ismerlek és a barátomnak tartalak. Te vagy M.
-Te pedig G. Ennyit tudsz rólam.
-Akkor miért mondod, hogy ismersz? És azt, hogy a barátod vagyok? Nem is ismerlek régóta... -Mit kéne rólad tudnom még? Hisz te még csak egy napos vagy. Nem tehettél még semmi kézzelfoghatót.
-Lehet, többet tettem eddig, amit te valaha egyáltalán el fogsz képzelni.
-Most miért vagy ilyen undok velem?
-Én nem undok vagyok, csak nem szeretem, ha valaki tudatlan, vagyis nem, nem tudatlan. Ha valaki úgy fogja fel a dolgokat, hogy nem gondol bele.
-De most miért mondod ezt?
-Mert ez így van. Majd meg fogod látni.
-Hihetetlen dolgok ezek.

ELKEZDEM

most végre a könyvem írni.

Teljesen igaz minden, amit mostanában észlelek

RADNÓTI MIKLÓS: A "MEREDEK ÚT" EGYIK PÉLDÁNYÁRA

Költő vagyok és senkinek se kellek,
akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:
u - u - u - sebaj, hisz énekelnek
helyettem kandi ördögök.

S higgyétek el, higgyétek nékem el,
joggal legyez az óvatos gyanu!
költő vagyok, ki csak máglyára jó,
mert az igazra tanu.

Olyan, ki tudja, hogy fehér a hó,
piros a vér és piros a pipacs.
És a pipacs szöszöske szára zöld.

Olyan, kit végül is megölnek,
mert maga sosem ölt.


Ez jellemez most. :]

Szeretnék felejteni, nem szeretnék felejteni. Tudok felejteni, nem tudok felejteni. Elfelejtettem, nem felejtettem el. Bárcsak elfelejteném, bár ne felejteném el.

Nem akarok jobbat, nincs jobb.
Őt akarom. Hiányzik a mosolya, a kacsa, a szeme, a ragyogás.
A meleg ölelése, mely' nem kínoz, de mégis.

Nem tudom, mit tegyek.

Sercegő víz

Vizek, tengerek, halak és örvények,
elnyeltek, megnyertek, nincsenek törvények.
Mindig is ragyog az arany az égen,
tátongó ürességet égetve szerényen.
Nedves kis záporok,
olvadó mámorok,
de oly' nagy vihar is közelg,
már fujdogál, a szél is közel.

A sercegő vízbe belemar egy villám,
tönkretéve mindazt, mi ottvolt, egy ici-pici csillám.
Terjeszkedett jobbra-balra,
elnyelte egy cápa, bevette egy halraj.
Buborékként felúszni, felszínen kipukkadni akár,
ennyi és vége, ennyi volt a lakmár.

#92 születési év, lelki halál év. :]


"Augen sagen mehr als Worte" (Falco - Jeanny)
aber, hast du Augen überhaupt?
Du hast nichts, womit du mich versöhnen kannst. Du hast etwas gesagt. Ich habe gedacht, dass du recht hast... Immer bin ich, wer macht nichts, dennoch bekommt scheiße.. :]

#91.


Mint várost kettészelő folyónak a fuvallat,
úgy jöttél, felkavartál, minden helyre akadt,
sirályok váltottak fel ocsmány, fekete madarakat,
mardosó, vértköpő vadakat.

<3

Megálmodtam a saját halálom. Elég betegen hangzik, nemde?
Ismét hajókkal, vízzel és esővel álmodok. Regensburgban kötöttünk ki. Fekete eső kezdett esni az égből és elsüllyesztette a hajónkat. Csak néztem ki a kis ablakon a hajón lévő szobámból és láttam, hogy a fekete víz elsüllyeszt mindent, és az egész Földet belepi a fekete víz...

Sie ist hier, aber ich weiß nicht, was ich tun soll. So kompliziert. Immer bin ich der Mann, wer niemand findet, wer passiert. Viele Leute passieren, aber niemand. hihi:]

NINCSEN BOLDOGSÁG.

Csakis pillanatnyi örömök vannak az életben, én erre jöttem rá, csak az a kérdés ezek a pillanatnyi örömök meddig tartanak. Lehet évekig, évtizedekig, ha egy kapcsolatra gondolunk, de "felhőtlen" boldogság nincsen. Mindig van valami, amin az ember kiborul, stresszes lesz és agyal. Sajnos tapasztalat alapján lehet megismerni ezeket a dolgokat. Lehet 16 év semmi valakinek, lehet másnak pedig minden:]


Az idő pénz, és a pénz idő. Mindenhez pénz kell, még ahhoz is, amihez nem. És sajnos ezek a dolgok, mint például, amit valaki boldogságnak nevez, pénzzel lehet elérni.
Sok-sok agyalni való dolog. Sok-sok le nem írható érzés és megannyi elfojtott gondolat, melyek versben vagy egy idézetben élnek tovább.