Két gomba beszélgetett az erdőben az élet nagy dolgairól egy szeles estén. Nem tudták akkor még, az eső, ami aznap fog esni, nem megszülni fogja őket, hanem gyökerestül kitépni a földből.


-Gondolkoztál már azon, hogy miért élünk, hiszen úgyis meghalunk?
-Ezzel csak fájdalmat okozunk másnak.
-Valóban végtelen az univerzum?
-Nincs végtelen, mindennek van vége.
-Mi van a halál után?
-Épp ezért alakult ki a vallás, hogy higyjünk valamiben.
-Ha a halál után van valami, akkor az élet előtt is kell lennie...
-Hova tűnik a lelked, ha a tested elpusztul?
-Talán egy másik testben születik újra.
-Tudományos tény, ha valaki meghal, abban a pillanatban a bolygónkon egy csecsemő akkor születik meg.
-Megoldatlan kérdések tömkelege őrjít néha meg.
-És senki nem tudja a választ...
-Vagyis nagyon sokan.
-Az összes halott, de ők nem tudnak nekünk már választ adni...
-Hiszel a "szellemekben"? Hiszel Istenben? Vagy csak kapaszkodsz valamibe?
-Nem lehet tudni, miben lehet hinni.
-Te normális vagy? Nem is arról beszélsz, amiről én.
-Azt, mi a normális nem lehet megszabni, csak azt, mi az átlagos.
-Igazad van.
-Ránk fognak lépni azok ott felettünk! Menjünk arrébb.
-De nem tudunk, mert mi csak gombák vagyunk.
-Ne becsülj le senkit, sosem, míg nem ismered.
-Gyere vissza!
-Gyere te is arrébb, mielőtt ezek a madarak rádszállnak és elkezdik csipegetni a kalapod.
-Én nem akarom hogy összeszabdalják a drága kalapom! Nem akarom, hogy rongyos legyen! -Nem számít, hogy nézel ki, addig míg belül ehető vagy.
-Megint igazad van. Mondd, hogy csinálod ezt?
-Tudod, csak annyi, hogy sokat gondolkozom. Az egész világnak az értelme mindig is homályban volt és most sincsen különb és próbálok rájönni a dolgok lényegére.
-Például arra, hogy miért élünk?
-Igen, ilyen dolgokon szeretek gondolkodni. Még senki sem tudott rájönni. Lehet nekem sikerülni fog.
-Én is rájöttem valamire, mégpedig arra kedves barátom, hogy csak egy spóra voltam tegnapig és most pedig milyen egyedi szép gomba vagyok.
-Csak egy spóra, de most pedig egy gomba, igen. Én értékeltelek volna spórakorodban is, de nem ismertelek akkor még.
-Most sem ismersz. És nem vagyok a barátod még.
-De igen ismerlek és a barátomnak tartalak. Te vagy M.
-Te pedig G. Ennyit tudsz rólam.
-Akkor miért mondod, hogy ismersz? És azt, hogy a barátod vagyok? Nem is ismerlek régóta... -Mit kéne rólad tudnom még? Hisz te még csak egy napos vagy. Nem tehettél még semmi kézzelfoghatót.
-Lehet, többet tettem eddig, amit te valaha egyáltalán el fogsz képzelni.
-Most miért vagy ilyen undok velem?
-Én nem undok vagyok, csak nem szeretem, ha valaki tudatlan, vagyis nem, nem tudatlan. Ha valaki úgy fogja fel a dolgokat, hogy nem gondol bele.
-De most miért mondod ezt?
-Mert ez így van. Majd meg fogod látni.
-Hihetetlen dolgok ezek.