Dezső a vaddisznó

Ormótlan Dezső, csak így hívták az állatot,
ki csak a ketrece sarkában állhatott,
soha őt nem látogatták,
csak a szomszédból oroszlánok bámulták.

Furcsán tekintgetett ki a fejéből,
kereste az értelmét a bezártság törvényéről,
elkerülték szegényt messzire,
köpködték, lenézték, mikor mentek kifele.

Állatkerti legenda repked szállva,
látogatók szája mindnek tátva,
pedig nem evett ő embert,
kedves volt, csak kicsikét telt.

Karakán vigyorral ült egyedül,
daloló légy hangja a fejében hegedűlt,
cikázó szemei közt őrültség lepledzett,
beleőrült Dezső, neki sok nem kellett.