A csodás mező

Egy újabb álom, melynek megírásához csak mostanra jutottam ide.

Borkával mentünk fel a helyi HÉV megállóhoz, a palotakertihez, ami az álmomban a Szabadság tér megállóhely nevet viselte. Kerestük a lokál kocsmát, ugyanis annak a hátsó kijárata nyílt a titkos vasútvonalra, ami uticálunk volt.
Meg is találtuk. A hátsó bejárat után kutatva keresztülmentünk a kocsmán, láttunk sok ellentmondásos dolgot is... Megkérdeztük átmehetünk-e a sínekhez, amire nemlehes választ kaptunk, azonban mi mégis kimentünk. Felültünk a vonatra, amely elindult végtelen útjára...
Útközben láttuk a mezőt, amit feltételezéseim szerint célunk volt megnézni... Méteres varázsgombák szúrták ki szemeinket a gyönyörükkel... Narancssárga színük egyféle pompás légkört csaltak a szántóföldek unalmas és végtelen barázdáira... Nem volt megálló, csak nézhettük...

Nagyon lassan telik az idő...
Nagyon hiányzik:(

Kinek nem tetszik, az vesse hát a szememre, álljon elém, megölöm, jusson ez az eszedbe...

Vonzalom és kedvelés.
Szeretet és szerelem!

Vagonokra szakad a mosolykonvoj, ha elmegy :(

A stílus és a szint az,

mindenkiben megtalálható, csak másképp.

Egy stílust fel lehet venni, de az eredetihez születni kell.
A szintet bizonyos stílussal lehet elérni, és a legnagyobb kívánság az lenne, ha az olimpiai lángról gyújthatnám be a békepipát.<3

Az első

bejegyzésem is és az életemben is.
Mikor azt várom, hogy lássam és az öröm betöltése, mikor elérkezik a pillanat...
Szeretlek!♥

Holnap szilveszter.

Gazemberek

Belém mászott egy fikció
ott lesz ő fiksz jól,
képregénnyel ijeszteget,
marcipánnal kényeztetett.

Gazfickók ártalmas virága
a maró parázsa,
becézgetett, viccelkedett,
mély ütéssel elterített.

Ó az igazi gazember
álmával nem nyer,
takarót húz csak magára,
örök igazak álmába.