2009. 04. 30.
2009. 04. 28.
EGY ÚJABB
MÉLYPONT
Fantasztikus. Egyre több vers, mi elmondja a lelkem titkait. Burkolóznak, de csak átlátszó köpenybe. ^^
Más nem éltet. Vicces. Majd írok. gb
Fantasztikus. Egyre több vers, mi elmondja a lelkem titkait. Burkolóznak, de csak átlátszó köpenybe. ^^
Más nem éltet. Vicces. Majd írok. gb
2009. 03. 19.
Most egy ideig nem írok ide postot.
Néhány versem; mélyek, de tények.
Olvasgass ;]
Halálsoron
Búskomor fák feketés árnyain,
lépked egy magányos lélek -keresve vágyait-
száműzött varjak bámulják, ki ez s mi féle?
De ő nem felel, magánya a társa, ki elindult véle,
halálsorát útközben odvas tölgyek jelzik;
telihold az égi jel, van talán megoldás, odafent rejlik?
Hajnal hasad, eső szakad,
Belül minden kavar, késein remény is akad.
Csúszik az út, ez már nem csaksár.
A völgyben lefelé a lejtőn a halál vár.
Küzdeni, küzdeni oly' nehéz,
Gyűlnek a keselyűk, mindegyik ránéz,
Felbukkan a nap, mi eddig dombok között rejlett,
szivárványhíd fénylik, Isteni ajándék, melyet
a rejlő remény festett, felszárad-e avagy sáros marad,
Vihar volt, nem zápor, hiába fárad;
Vége az útnak kikötő áll ott,
e hajók jelenthetik a boldogságot.
Indul-e hajó a másik partra,
megnyugvást keltő fekete cápák készülnek harcra.
Ne engedj, közel a vég,
kiderül az ég.
Napsugarak égetve merészelnek bánatani,
kívánva em jobbat. vagy mi
az mi elég? -soha meg nem elégedők-
homokot talált a bárka, vasmacskák, lékvetők,
illat és melegség, álomba illő képek,
megannyi lélektelen, mind ide lépnek.
hullámok, ti vagytok a megmentők,
ércesen csillogón, elmosni a merengőt.
______________________________
Kelet
A Kelet egy pokol,
elég nagy a nyomor,
ha meglátod, kifordul a gyomor,
az utca pedig komor,
a helyzeted komoly,
nem vagy más csak fogoly.
Ha kinyitod a szemedet,
nem látsz mást, csak szemetet.
Sokmindent megvesznek,
sokmindent megtesznek,
olyat is, mi nem nyerő,
bár, megvan rá az erő.
Ne keress itt senkit,
nem találsz itt semmit,
nincsen segítő kéz,
csak egy hevülő vész.
______________________________
Miért?
Adjunk esélyt az ingereknek,
hátha jó lesz - az ingeteket -
vessétek le, mint holmi gátlásitok,
mi megmeredve tart vissza attól, hogy az élet,
az éltető éltesse a lényeget, a létedet.
Miért e felhajtás, e mű értékek?
Mondd, miért élünk s halunk, nincsenek mértékek,
a pór nép, mint elvakított lovak,
követik, mit felesleges,
mit később felismernek, nem lényeges.
Ezernyi éj telt el anélkül,
- mennyi ország ki nem békül -
hogy emberek tömege egymást le ne ölje,
eszetlenség, mit művelnek,
elveszettsége az elmének, emiatt gyűlölnek.
______________________________
Belső harcok
Nincs szükségem másra,
csak egy üres világra,
hol semmiféle nagyravágyás,
minden békés és nincs szemrehányás.
Nincs szükségem másra,
csak egy kitalált világra,
hol olyan lények élnek,
kik kedvesek és éreznek.
Nincs szükségem másra,
csak egy érző világra,
hol vannak szívek,
mik egymáshoz hívek.
Nincs szükségem másra,
csak egy hihető világra.
______________________________
Mély csend
Elvonultak a népek,
lecsendesültek a zenészek,
befejeződött a vétek,
leheveredtek a kedélyek.
Leállt a zaj,
mely mindent felkavar,
az egész belsőséged,
megszűnik a bennsőséged,
ha rágondolsz, összeszorul a gyomor,
kihoz mindent ez a komor,
bús világ.
Befejeződtek a harcok,
feltűntek a kudarcok,
mindig egy újabb háború,
az ég mindig csak beborul,
mely vihart idéz elő,
és lesújtó esőt,
minden boldogságot felemészt,
reményt és esélyt elenyészt,
a szivárvány is hallja,
mennyire is aljas,
ez a múló,
haló világ.
______________________________
Felhők felett
Oly' sok küzdeni akarás meghozta azt,
mire vágytam,
a gyümölcsöt, mely nyújtja a vigaszt.
Mennyit küzdöttem, mire beteljesedett,
mit kívántam,
a boldogság, mi gyógyítja beteg lelkemet.
Leszakíthatom Ádám fájáról az almát,
mi megmérgezheti,
a testem, mely csak egyet akar, az álmot.
Valóságra vált, amiért az ember,
ki nem mer,
harcol és soha nem nyer.
______________________________
Halványuló nyomok
Tengernyi szárazság mossa a fedélzet partjait,
-elvesztette mi neki volt-
már csak parazsát, hamvait túrkálja,
fojtogató víz, mi elolt;
kitörhet a gyász,
s akár a láz.
Partra vetett hajó keresi az éltetőt,
-megkergült matrózok-
járvány is terjed;
már nem csak a kalózok;
betemet a homok,
halványulnak a nyomok.
Nincs vissza út, vagy mégis?
-Lyukas a vitorla, köteleken rostok-
idegenek a taton, mit akarnak vajon?
még a hullámok, még ti sem mostok!
örvénylik a tenger,
soha többet ember.
______________________________
A remény halála
Véres hajnal emészti az angyalokat,
mértéknyi bűnök, félik a nappalokat,
Érfojtó vérszopók kilövik nyilaikat,
mérgezett vasdarabok felhántják fiainkat.
Kötelek, ostorok, gyászos foglyok,
sötét falak, alabárdok, kétes alakok,
miértek, kérdések, meg nem oldó válaszok,
Emberi értékek? Erkölcsök? múló századok...
Mindig csak a pusztítás, gyilkosság, ármány,
tragédiák, s drámák -lenyűgöző látvány-
vérpatak, mély gödrök, bajtársak hangjai,
kiáltsál! nem hallom megannyi vágyaid.
Szabadságot kívánnak, érzik a vesztük,
elnyomó emberek, dögre vágyó keselyük,
nem lesz itt étvágy, hamar lesz vége,
Kételkedsz? Bármit is? csak tekints fel az égre!
Néhány versem; mélyek, de tények.
Olvasgass ;]
Halálsoron
Búskomor fák feketés árnyain,
lépked egy magányos lélek -keresve vágyait-
száműzött varjak bámulják, ki ez s mi féle?
De ő nem felel, magánya a társa, ki elindult véle,
halálsorát útközben odvas tölgyek jelzik;
telihold az égi jel, van talán megoldás, odafent rejlik?
Hajnal hasad, eső szakad,
Belül minden kavar, késein remény is akad.
Csúszik az út, ez már nem csaksár.
A völgyben lefelé a lejtőn a halál vár.
Küzdeni, küzdeni oly' nehéz,
Gyűlnek a keselyűk, mindegyik ránéz,
Felbukkan a nap, mi eddig dombok között rejlett,
szivárványhíd fénylik, Isteni ajándék, melyet
a rejlő remény festett, felszárad-e avagy sáros marad,
Vihar volt, nem zápor, hiába fárad;
Vége az útnak kikötő áll ott,
e hajók jelenthetik a boldogságot.
Indul-e hajó a másik partra,
megnyugvást keltő fekete cápák készülnek harcra.
Ne engedj, közel a vég,
kiderül az ég.
Napsugarak égetve merészelnek bánatani,
kívánva em jobbat. vagy mi
az mi elég? -soha meg nem elégedők-
homokot talált a bárka, vasmacskák, lékvetők,
illat és melegség, álomba illő képek,
megannyi lélektelen, mind ide lépnek.
hullámok, ti vagytok a megmentők,
ércesen csillogón, elmosni a merengőt.
______________________________
Kelet
A Kelet egy pokol,
elég nagy a nyomor,
ha meglátod, kifordul a gyomor,
az utca pedig komor,
a helyzeted komoly,
nem vagy más csak fogoly.
Ha kinyitod a szemedet,
nem látsz mást, csak szemetet.
Sokmindent megvesznek,
sokmindent megtesznek,
olyat is, mi nem nyerő,
bár, megvan rá az erő.
Ne keress itt senkit,
nem találsz itt semmit,
nincsen segítő kéz,
csak egy hevülő vész.
______________________________
Miért?
Adjunk esélyt az ingereknek,
hátha jó lesz - az ingeteket -
vessétek le, mint holmi gátlásitok,
mi megmeredve tart vissza attól, hogy az élet,
az éltető éltesse a lényeget, a létedet.
Miért e felhajtás, e mű értékek?
Mondd, miért élünk s halunk, nincsenek mértékek,
a pór nép, mint elvakított lovak,
követik, mit felesleges,
mit később felismernek, nem lényeges.
Ezernyi éj telt el anélkül,
- mennyi ország ki nem békül -
hogy emberek tömege egymást le ne ölje,
eszetlenség, mit művelnek,
elveszettsége az elmének, emiatt gyűlölnek.
______________________________
Belső harcok
Nincs szükségem másra,
csak egy üres világra,
hol semmiféle nagyravágyás,
minden békés és nincs szemrehányás.
Nincs szükségem másra,
csak egy kitalált világra,
hol olyan lények élnek,
kik kedvesek és éreznek.
Nincs szükségem másra,
csak egy érző világra,
hol vannak szívek,
mik egymáshoz hívek.
Nincs szükségem másra,
csak egy hihető világra.
______________________________
Mély csend
Elvonultak a népek,
lecsendesültek a zenészek,
befejeződött a vétek,
leheveredtek a kedélyek.
Leállt a zaj,
mely mindent felkavar,
az egész belsőséged,
megszűnik a bennsőséged,
ha rágondolsz, összeszorul a gyomor,
kihoz mindent ez a komor,
bús világ.
Befejeződtek a harcok,
feltűntek a kudarcok,
mindig egy újabb háború,
az ég mindig csak beborul,
mely vihart idéz elő,
és lesújtó esőt,
minden boldogságot felemészt,
reményt és esélyt elenyészt,
a szivárvány is hallja,
mennyire is aljas,
ez a múló,
haló világ.
______________________________
Felhők felett
Oly' sok küzdeni akarás meghozta azt,
mire vágytam,
a gyümölcsöt, mely nyújtja a vigaszt.
Mennyit küzdöttem, mire beteljesedett,
mit kívántam,
a boldogság, mi gyógyítja beteg lelkemet.
Leszakíthatom Ádám fájáról az almát,
mi megmérgezheti,
a testem, mely csak egyet akar, az álmot.
Valóságra vált, amiért az ember,
ki nem mer,
harcol és soha nem nyer.
______________________________
Halványuló nyomok
Tengernyi szárazság mossa a fedélzet partjait,
-elvesztette mi neki volt-
már csak parazsát, hamvait túrkálja,
fojtogató víz, mi elolt;
kitörhet a gyász,
s akár a láz.
Partra vetett hajó keresi az éltetőt,
-megkergült matrózok-
járvány is terjed;
már nem csak a kalózok;
betemet a homok,
halványulnak a nyomok.
Nincs vissza út, vagy mégis?
-Lyukas a vitorla, köteleken rostok-
idegenek a taton, mit akarnak vajon?
még a hullámok, még ti sem mostok!
örvénylik a tenger,
soha többet ember.
______________________________
A remény halála
Véres hajnal emészti az angyalokat,
mértéknyi bűnök, félik a nappalokat,
Érfojtó vérszopók kilövik nyilaikat,
mérgezett vasdarabok felhántják fiainkat.
Kötelek, ostorok, gyászos foglyok,
sötét falak, alabárdok, kétes alakok,
miértek, kérdések, meg nem oldó válaszok,
Emberi értékek? Erkölcsök? múló századok...
Mindig csak a pusztítás, gyilkosság, ármány,
tragédiák, s drámák -lenyűgöző látvány-
vérpatak, mély gödrök, bajtársak hangjai,
kiáltsál! nem hallom megannyi vágyaid.
Szabadságot kívánnak, érzik a vesztük,
elnyomó emberek, dögre vágyó keselyük,
nem lesz itt étvágy, hamar lesz vége,
Kételkedsz? Bármit is? csak tekints fel az égre!
2009. 03. 18.
2009. 03. 15.
let me be the love that comes from the sun
nagyon nagyon <3
Újabb munkanap. Ásás ON, bicikli OFF.
Hej hej, do you like my house?
Újabb munkanap. Ásás ON, bicikli OFF.
Hej hej, do you like my house?
2009. 03. 09.
2009. 03. 05.
Újabb elmebontó álom...
Mélyponton is :]
jap,
only through struggle have i found rest
with a piece of me taken away
i begin to understand
hollow out this machine like chest
with its gears that turn to make me feel
and assembled thoughts that fade away
only through struggle have i found rest
only through struggle have i found rest
remove from me
this deception that i called love
with its gears that turn to make me feel
and assembled thoughts that fade away
remove from me
this deception that i called love
only through struggle have i found rest
with a piece of me taken away
i begin to understand
i begin to understand
i begin to understand
Mélyponton is :]
jap,
only through struggle have i found rest
with a piece of me taken away
i begin to understand
hollow out this machine like chest
with its gears that turn to make me feel
and assembled thoughts that fade away
only through struggle have i found rest
only through struggle have i found rest
remove from me
this deception that i called love
with its gears that turn to make me feel
and assembled thoughts that fade away
remove from me
this deception that i called love
only through struggle have i found rest
with a piece of me taken away
i begin to understand
i begin to understand
i begin to understand
2009. 03. 04.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)