Te gondolkoztál-e már azon, hogy miért élünk, hiszen úgyis meghalunk? Hogy az univerzum nem végtelen? Mi van a halál után? Ha a halál után van valami, akkor az élet előtt is kell lennie... Hova tűnik a lelked, ha a tested elpusztul? Újjászületik? Megoldatlan kérdések tömkelege őrjít néha meg. És senki nem tudja a választ... Vagyis nagyon sokan. Az összes halott, de ők nem tudnak nekünk már választ adni... Hiszel a "szellemekben"? Hiszel Istenben? Vagy csak kapaszkodsz valamibe?
Ismét egy időszak lenne, mi egy lány esetében egy r betűvel kezdődő jelzőt tetet a név mellé, és egy fiú esetében pedig általánosítást teremt. De én komolyan nem akarok megint ilyen lenni. Van, de mégsincs. Van és mégis van, vagy nincs, de mégis van...
Lehet, hogy szerintem nincs és szerinte van... Bonyolult ez az egész, rosszkor, rossz időben...
A bezártság, mi ezt teszi és a nyíltság, mi belőlem árad. Ha kapok egy pofont a kudarctól, az olyasféle dolog, mint mondjuk például a tehenek megbélyegzése. Egy jel, mi utal és örökre ott marad.
Sokan egy szóval elintéznek mindent; 'könnyebb a dolgokat a szőnyeg alá söpörni, mint megoldani azokat' . Való igaz, de akkor is, a dolgokat meg KELL oldani.
____________________________________________
Egyik barátnőm mesélt még régebben egy számról, Desimal-After life az előadó és a cím.
Sokáig nem is foglalkoztam vele, míg egy másik ember el nem küldte. Meghallgattam, de akkor még csak a háttérben szólt. Este volt már nem is figyeltem a zenét, de egyszercsak azon találtam magam, hogy ez nem csak egyszerű drum and bass szám, hanem ebben van valami más is. Hallgattam, hallgattam és becsuktam a szemem. Képeket kezdtem el látni...
[nem álltam sem drog, sem alkohol hatása alatt]Meghallgattam kb. 30-szor és elkezdtem leírni, amit látok. Mintha egy tripben lettem volna. Nem láttam a külvilágot, csak azt a bizonyos képet. Láttam a túlvilágot, melyben nem is hiszek.
Egy fekete tó partját odvas fűzfák szegélyezték, melyeknek az ágai belelógtak a vízbe. A parton állt még egy arc nélküli ember, ki pánsípon játszott. A víz egy kis része elkanyarodott felfele, egy palota fele. Ez egyik régi álmommal kapcsolódott össze, melyben egy zöld porcelán palota jelent meg. A víz annak a kapuján folyt be. Le is rajzoltam és versbe is foglaltam az érzéseim...
A verset a számra írtam:
After life
Meddő zakatolás járja át a testem,
nem tudom mennyi még, szemem befestem,
emlékekkel, villámként csapódnak,
bele az elmémbe, ide-oda akadnak,
a fények, új élettel járnak át,
látom a véget, a végét a halált.
Egy új világ fogad be örökre,
barlang vége, a ziláltság körökre,
a tudatom felhőkké oszlik,
evilág fogalma feledésbe foszlik.
Mennyei királyság nem ismert paradicsoma,
feszegetett nagy kérdések túlvilági birodalma.
Odvas fűzek szegélyzik szén fekete tavunk,
emitt nem disznók, szemtelen varjak a vadunk,
arctalan pánsípos hidegrázó dallamot töm belénk,
lelkünket szétmarót, árnyékként beég,
egyféle áradat vezet a Porcelán Palotába,
a kikelet egyetlen igaz forrásába.
Túlvilágot elhittük, van Isten,
a madárrajt követjük -beleremeg testem-,
halastó, az élet ege,
a kacsa benne az úr, mi abba tapos bele,
kiöntve tiszta magját,
létünk puszta célját.
Még mindig a cél a sötétbe vezető végtelen,
egy folyam, keresve sincs értelem,
megpróbáltatások hadserege nyilazott,
itt semmi nem bánt, csak a barlang habozott,
elengedni ide, mert itt a vég,
a porcelán a kapu, egy céltalan lék.
A rajzot még át kell rajzolnom, később beillesztem ide.
